Mosogatóvájling vagy mosogatógép

Gyerekkoromat több helyen, több felnőtt társaságában éltem. Volt egy időszak, amikor két nagynénémmel laktam, akik testvérek voltak, egyikőjük sem volt már fiatal, tiptop háztartást vezettek, régi családi receptekkel és kialakított szokásokkal, amelyektől valahogy nem tértek el.
Ilyen volt többek között a mosogatás. A konyha asztal alatt hatalmas fémből készült vájlingban gyűjtöttük a mosogatnivalót, persze csak egy egy pohárról vagy sütis tányérkáról lehetett szó, és amikor megebédeltünk vagy megvacsoráztunk, elkezdődött a mosogatás ceremóniája.
Az összegyűlt edényeket kipakoltuk az asztal egyik felén lévő tálcára és a koszosabb edényeket kis meleg vízzel kiöblítettük, ez az elő öblítő víz a kutya ételébe ment. A forralóvizes fazékból tűzforró vizet öntöttünk a mosogató vájlingba. Emlékeim szerint talán valamiféle mosogatóport tettünk a vízbe . Egy másik hasonlóan nagy edényt is felöntöttünk forró vízzel, amibe kevés ecet ment. A tiszta edények, azaz a poharak mosogatásával indítottunk, amelyet az ecetes forró vízben való öblítés után azonnal frissen vasalt konyharuhával töröltünk szárazra. Bizony ám, szárazra, miközben forgattam, nézegettem az edényt, hogy ne maradjon folt rajta. A legfontosabb az egészben a sorrend volt. Poharak, tiszta tányérok és tálcák, koszosabb tányérok, evőeszközök végül a lábasok és fazekak.
Kb.8-9 éves lehettem és én végeztem az öblítést és a szárazra törlést.
Az edények azonnal a helyükre kerültek a régi fából készült konyhaszekrény valamelyik polcára.
Nem volt folyóvizes mosogatás , mosogatógépről pedig még sejtelmünk sem volt. Nem is tudom miért jutottak eszembe ezek a régi idők, talán mert elromlott a mosogatógépem és mosogatás közben volt időm gondolkodni a víz, a vegyszerek és az energia pazarlásán. Közben  óhatatlanul megjelentek eltűnt idők és velük az eltűnt idők elfeledett emlékei, többek között a mosogatásról.
Nos, azért én már megmaradok a gépesített mosogatásnál, hiszen a modern gépek egyre jobb víz és energiafelhasználással rendelkeznek, a mosogatógépben való mosogatás higiénikus és mindenekfelett gyors és kényelmes. Ugyanakkor azt hiszem, hogy a lányomnak meg fogom mutatni a vájlingos rendszert. Az okát nem tudom, de mindenképpen ismerni kell a mosogatógépen kívüli világot is.

Halottak estéjén

Társas lények vagyunk..
Itthon töltöttük a mai napot. Tulajdonképpen az egész hosszú , szomorú hétvégét.
Nem tudtam nem kimenni a temetőbe. Kis kosárba tettük a mécseseket és jó meleg ruhába öltözve elindultunk. Csak hárman, de jó volt ez így. Gyerekkoromban, amikor a szülinapi tortámon még azok a kicsit vastagabb, fehér színű gyertyák égtek, még nem mécsest használtunk halottak napján sem, hanem olyan gyertyát, amilyen a karácsonyfára is volt csíptetve, ujjnyi vastag, fehér, finom viasz szagú gyertyát. Sokkal könnyebb volt nekem gyerekként azokat az arasznyi gyertyákat  gyújtogatni, mint ma a mécseseket.
A temető szinte zsongott, a fények pedig bájt és hangulatot teremtettek a máskor olyan zordon helynek. Emberek köszöntgettek és üdvözöltek, mi is őket, senki nem ment el a másik mellett szótlanul, amit máskor simán megteszünk, akár a szomszédunkkal is. Ha mást nem, hát egy mosolyt biztosan kaptunk ma a temetőben.
Végigsétáltunk a temetőn és minden magányos sírra tettünk egy mécsest, volt amelyikre kettőt is, közben saját eltávozott szeretteinkre gondoltunk. Olvasgattuk a sírfeliratokat és találgattunk, számolgattunk.

Abszurd ezt mondani, de olyan vidám a temető ilyenkor Halottak napján. A nyüzsgés, a fények, az, hogy annyian vagyunk valahogy mássá változtatja a helyet. Így már nem is olyan félelmetes az egész..ha mindenki itt van, ha gondolunk egymásra...Mert az egész elmúlásban talán az egyedüllét a legostobább és legfélőbb gondolat.
Mert társas lények vagyunk mi, emberek.