2011. február 28., hétfő

Rózsaszín pöttyös torta és epres négercsók


Három tojásos piskótából sütöttem két kerek lapot, ezek közé töltöttem be a piros gyümölcsös túrókrémet.
A mélyhűtött epret és málnát kiolvasztottam.
Egy doboz krémes túrót összekevertem egy nagy doboz natúr joghurttal, porcukorral és vaníliával ízesítettem, majd beletettem a kiengedett, kicsit összetört gyümölcsöket, a kiengedett gyümölcslével együtt. Ehhez a masszához  3,5 dl kemény tejszínhabot kevertem , s a krém már készen is volt.
A torta tetejére rákentük a maradék 1, dl tejszínhabot, és üveglapról késsel "felkapart" málnazselét pötyögtettünk rá. Eredetilag kis kockákra szerettem volna vágni a zselét és befedni vele a tortát, de annyira vékony lett, hogy nem tudtam vágni, csak kaparni. No majd legközelebb! Habos, finom, gyümölcsös, inkább forró nyári napokra való torta. Süt a nap, várjuk a tavaszt és a nyarat de nagyon, egy kis napsugár csalogató desszert lett a mi rózsaszín pöttyös tortánk.
Eredetileg zselatinnal akartam a krém állagát megkeményíteni, de mint már annyiszor, én most is szagát érzetem a zselatinnak. Így maradt a habfixáló por, amit a túrós-joghurtos keverékhez tettem, de szerintem a gyümölcsök pektin tartalma is elég lett volna.



A gyerekeim nekiálltak a bonbon készítésnek. Mivel a habos túrós krémmel kissé elszámoltam magam és rengeteg lett belőle, a maradékkal megtöltötték a pralinékat. Szilikonos madeleine és muffin formát használtak, első munkájuk szerintem nagyon szép lett. Rendelek is nekik újabb bonbon formákat. A Négercsókhoz hasonló állagú krém az 53 %-os étcsokiban igazán ütősre sikeredett. A bonbonok készítéséhez még temperálták is a csokoládét. Hétvégén újra csokizni fognak, hogy még szebb pralinéket gyárthassanak. Hozzáteszem, az egyik gyerek a készítők közül fiú, szóval, lehet irigykedni rám..



2011. február 27., vasárnap

Tejfölben sült sertéskaraj


A sertéskarajt kiklopfoltam és enyhén sóztam. Bazsalikomos, sós lisztben megforgattam, olívával kikent tűzálló edénybe tettem és fokhagymát szeleteltem rá és megszórtam még szárított bazsalikommal. Pár fej gombát, barna és fehér csipekét vegyesen rászeleteltem, majd tejjel és sóval elkevert tejföllel leöntöttem az egészet. Alufóliával letakarva sütöttem úgy egy órán át. Amikor elzártam a tüzet, kevés Gouda sajtot reszeltem rá és bennhagytam a sütőben.
Krumplipürével ettük, sajnos salátát nem készítettem hozzá, mert tegnap éjjel a váci Tescoban - érthetetlen módon -nem volt egy zacskó saláta sem. Gondoltam ruccolából és sóskalevelekből citromos-olívás öntettel készült zöldet fogunk enni mellé, de ez most kimaradt. Majd legközelebb. Mondjuk annyira szaftos, hogy saláta nélkül is teljesen jó.
Egyszerű ételt kellett ma készítenem, hiszen süteményes és bon-bon készítős napunk van, így a főétellel nem nagyon volt időm foglalkozni. A barna csiperke erőteljes gomba ízt adott ennek a husinak. Tejszín helyett a tej-tejföl keverék tökéletes, talán kicsit savanyúbb az íze, mint tejszínnel lett volna.




2011. február 25., péntek

Gasztro bloggerek

Hatalmas bajban vagyok! Annyi remek receptet találok a blogjaitokban, hogy nem tudom, melyikkel kezdjem, legszívesebben mindet elkészíteném egyszerre, de ekkora bőségzavart mégsem szeretnék itthon okozni, szóval marad a lépésről lépésre. Kitaláltam, hogy csinálok itt a blogomon egy piszkozatot magamnak, amibe belinkelem a megkívánt ételeket és desszerteket, megmutatom a gyerekeknek és szavazniuk kell a sorrendre. Már kezdem is!

2011. február 24., csütörtök

Gesztenyehabos csoki mousse koszorú


Bonbon mánia oldalán kedvet kapva, az ő mousse receptje alapján álltam neki a torta készítésnek. Az ő leírása szerint készítettem el a csoki mousse-t, tojás nélkül, mályvacukorral. Mínuszok söpörtek ma végig a falun, így kitettem a teraszra hűlni, közben párszor habverővel átkevertem.  Végül egy Tupperes pudingformába lapátoltam és visszavittem a hidegre.
2 dl tejszínt jól felvertem és belekevertem egy csomag lereszelt gesztenyepürét, majd a formába simítottam a csoki mousse tetejére.
Egy három tojásos piskótalapot felszabdaltam és lefedve kibéleltem a formát, majd az egészet hűlni hagytam.
Sajnos rá kellett jönnöm, hogy a Tupper pudingöntője nem jó a csoki mousse-hoz, kis rásegítéssel és csúnya külalakkal tudtam csak kiszedni belőle.  Már amennyire a mousse-ra lehet mondani, hogy csúnya, bármilyen alakot is ölt, hiszen állaga olyan csábítóan habos és krémes, hogy az embernek összefut a nyála, ha megpillantja. A maradék piskótából virágszirmokat vágtam és díszítettem vele a kissé egyenetlen, formátlan süteményt.
A végeredmény egy harmonikus ám roppant tömény desszert  lett.







2011. február 23., szerda

és a saláta..

Öten vagyunk a családban, négy gyerek és én, ketten hízásra hajlamosak, hárman ennek az ellenkezője, ők bármit ehetnek, na esznek is.  A sütés-főzés örömei között folyamatosan próbálok napi egy étkezést nyers élelmiszerrel kiváltani, legyen az gyümölcs vagy zöldségféle. Nyáron ez nagyon egyszerű, előveszek egy tál cseresznyét vagy epret de a sózott paradicsom vagy uborka is nagy sztár nálunk. És mert most tél van, marad a gyümölcs vagy zöldség saláta és persze a levek.
No, a tegnapi perecet rúd formában is megsütöttem, egyrészt, mert a perec szaggatás után a maradék tésztát hamarabb feldolgozom így,  másrészt a saláta mellé valahogy jobban el tudtam képzelni a rúd vagy inkább pálcika alakját, mint a perecét.
Jégsaláta lett az alap. amit meglocsoltam Cézár öntettel. Erre kerül ruccola, a ruccolával még díszítettem is a tányért. Legfelülre a ruccola mély zöldjébe egy kis marék nagyon apróra vágott sárgarépát tettem. Egy nagy paradicsomot felszeleteltem, majd a szeleteket félbe, és ezeket is ráhalmoztam a salátaágyra. Egy narancsnak késsel levágtam a héját, majd a narancsot kockákra aprítottam és ez is a salátára került. A végén őrölt lenmagot szórtam az egészre és mellétettem két rúd fokhagymás-lenmagos-sajtos valamit.
A lenmagot napi szinten használom, mert a lenmag tartalmazza a legtöbb és legtisztább esszenciális olajat, amelyre a szervezetünknek szüksége van. Én néha-néha bekapok egy kanálkával, de a gyerekeket erre sehogy nem tudom rávenni, nekik találtam ki a különböző lenmag szórásokat és mára azért már szeretik is.


Téli saláta fokhagymás-lenmagos-sajtos pálcikával

Jégsaláta, ruccola, répa, paradicsom és narancs.

Sajtos és fokhagymás.lenmagos rúd.


2011. február 20., vasárnap

Bensone

Nagyon finom! Lágy, mégis karakteres ízek, állaga omlós, nekünk újra csak a még meleg, majdnem forró tészta élménye jutott, a kihűlést a Bensone sem érte meg. Ahogyan a szeletelésnél a tészta állagán ez látszik is...
Egyszerű, én reggel felkeltem mielőtt a ház elkezdett volna nyüzsögni és 15 perc alatt már a sütőben is volt a reggeli! Francia eperlekvárral ettük, a mi házi dzsemünk már rég elfogyott. Így egy kicsit drágább lett  a mutatvány, de ha ettől az extrától eltekintünk, a Bensone egy megfizethető reggeli luxusélmény.








125 gramm vajat elmorzsolok 230 gramm sütőcukorral, hozzákeverek 125 gramm ( majdnem egy pohár ) natúr joghurtot, keverés közben egyesével teszek bele két egész toját, csipet sót, vaníliáscukrot és egy fél citrom reszelt héját. A végén egy csomag sütőporral elkevert 500 gramm lisztet adok a keverékhez és ebből gyúrok egy lágy masszát. Kissé ragadós, én öt percre betettem a mélyhűtőbe, ez jót tesz neki, majd lisztezzett kézzel ovális cipócskákat (kettőt) formázok belőle. 180 fokos sütőben 25-30 percig sütöm, tálalás előtt porcukorral jól megszórom.
Legközelebb a cukor mennyiségét leveszem, szerintem 150 gramm bőségesen elegendő hozzá.
Legközelebb dupla mennyiséget sütök, hátha akkor lesz olyan cipó, amit hidegen is tesztelhetünk.
A receptet egyébként Laura Adamache receptje alapján késztettem, nos, az övé sokkal szebb lett, viszont a miéket  megkóstolhattuk...

2011. február 15., kedd

Crock Slow Cooker


Be kell vallanom, még soha nem hallottam róla. Ajándékba kaptam. Nagyon Köszönöm!
A világhálón utánanéztem, hogy mit is kezdjek vele, de rohantam akkor is, mint mindig, így egy gyors áttekintés után az addig gulyáslevesnek szánt alapanyagokat belevágtam a lassúfőzőmbe. A zöldségeket nagyobbra hagytam, mint a gulyásnál tettem volna, mert azt gondoltam, hogy a zöldség hamarabb puhul, mint a hús. 
Délután háromkor kapcsoltam be a főzőt és éjjel háromkor ki. A végeredménynek csodás illata és íze volt, ám a zöldségek kissé kemények maradtak, mialatt a husi vajpuhára főtt. Azt hiszem, nem ettem még ennél puhább húst életemben. Az illata a húsleves illatára hasonlít, szinte a megtévesztésig, az íze azonban kicsit más lett. 
Jó dolog ez, reggel belepakolom az ebédhez való alkatrészeket, bekapcsolom és mire hazaérek, már csak tálalnom kell. Ha nem érek haza, a gyerekek tálalnak, lényeg, hogy egy kb.10 perces előkészülettel finom ebédet főzök akkor is, ha nem vagyok itthon. Most fordítgatok recepteket, úgy nézem, inkább angolszász ételek készítésére alkalmas a lassúfőzőm.