Variációk lángosra

Van egy nagyon régi, több mint húsz éves tésztás könyvem, régebben rendszeresen sütöttem belőle. Sőt, mondhatom, a munkásabb tésztákat ebből a könyvből tanultam.  Első a pizza volt, aztán jöttek a többiek. Linzi tészta, kelt tészták, sósak és édesek és vajas leveles tészta.
Mostanában inkább a neten keresgélek recepteket, amelyek hol sikerülnek, hol nem. Vannak oldalak, amelyekről nem is állok neki sütni, mert szinte soha nem áll össze úgy a dolog, ahogyan le van írva.
Az ünnepekből maradt pár darab virsli és egy ici-pici káposzta , amit nem akartam kidobni. Így nekiálltam egy lángosnak a régi receptes könyvemből. Nem bonyolítottam  dolgot, sima, majdnem kenyér tészta állagú lángost sütöttem, nem a krumplis változatot. Miután kiszaggattam és hagytam kis ideig terjeszkedni, széthúzogattam és félbevágott virslit tettem bele. A széleit megnyomkodtam és forró pálmazsírban ropogósra sütöttem. Ugyanezzel az eljárással készítettem a káposztásat is, nyers, reszelt és persze sózott-borsozott káposztával töltve.
Egy kis fokhagymás tejföl nem rontja el.