Kukoricás palacsinta

Vasárnap reggel gyakran kezdem a napot palacsinta sütéssel. A palacsintasütés ifjú kis kezdeményezője ma késő 9 óráig aludt, majd frissen és vidáman kiperdülve az ágyból máris a reggelit követelte. A vasárnap reggeli palacsintát.
Ma kicsit kísérleteztem a tésztájával, nem is én lennék, ha nem csinálnám ezt.
Palóc nagymamám élesztővel, szódabikarbónával és szódavízzel lazította a kukoricaliszttel kevert palacsinta tésztát. Olyan habos, könnyű volt tésztája, szinte remegtek a megtöltött palacsinták a tányéron!
Én is kevertem a liszteket, sima és kukoricalisztet tettem bele, de mivel időm nem nagyon volt élesztőt futtatni, öreg kovászomból használtam egy keveset a palacsinta tésztájába. No meg kis szódabikarbónát, ahogy mama is szokta.
Mi tagadás, még finomítanom kell rajta, tökéletesítenem, de azért nem lett rossz. Közel nem olyan csodálatos, mint nagymamámé volt, de a  jövő héten újból dolgozom az elképzelésen. Kicsit cornflakes íze lett, ami cseppet sem zavar minket, de hát azért ez mégiscsak palacsinta akart lenni..