Előrebocsátom, hogy a képeket szemléltetésképpen tettem csak fel. :(
Latsiánál találtam egy bíztató receptet a macaronra és tegnap neki is álltunk a kislányommal. Daráltunk, habot vertünk, csepegtettünk, forgattunk és gyönyörű nyers tészta lett a sütés előtti eredmény. A leírás szerint pihentettük a köröcskéket és a sütésnél az első 5 percben szinte ujjongva csodáltuk a megemelkedett sütiket. Aztán jött a csapás. A megemelkedett lapocskák alól egyszer csak kifolyt a tészta és összefüggő alapot képezett a felette lévő körszeleteknek.
Az íze azonban csodálatos! Mivel a macronhoz a tojás sárgákat nem kellett felhasználnom, már a macaron szégyene előtt nekiálltam egy erdélyi piskótának. Aztán két tojás sárgájából sárgakrémet készítettem (mi nem használunk hozzá fehérjét) és az erdélyi piskótára kentük a finom vanília krémet. Erre a fagyóból kiszedett kerti meggyet szórtunk és most jön a lényeg! Macaron kudarcomat használtam fel , mégpedig sikerült egy újabb remek ízpárosítást eltalálnom. A vaníliás-meggyes pite tetejére szórtam az összetördelt, ropogós macaron darabokat.
Az, hogy finom, nem kifejezés. remekmű! Szóval, a macaron egyszer még meglesz, de ez a süti is, mégpedig a macaron segítségével. Azt nem tudom, hogy ha egyszer majd sikerül a tökéletes macaron, hogyan készítem el ezt a folyós-tördelős-szórós változatot?