Cukros-fahéjas csavart rúd

Hosszú volt ez a hét, gondolom nem csak nekem. Épp ma reggel gondolkodtam azon, hogy mekkora szerencse, hogy amikor itthon lehetek, van kedvem sütni és főzni. Mert nekem van. Ehhez soha nem vagyok fáradt, elkap az ihlet, elkezdek keresgélni a receptjeim között, hátha előkerül valami elfeledett finomság, vagy körbenézek a neten és hupsz, irány a konyha!
Ma reggelire ezt a cukros-fahéjas csavart rudat sütöttem, forró kakaóval ez a vasárnapi reggeli.
A receptet Andinál találtam, aki Limarától hozta.
600 liszt,30 gramm élesztő,3 dl tej,6 dkg olvasztott vaj, 1 tojás, 2 tojás sárgája, 3 evőkanál cukro és csipet só.
Az élesztőt felfuttattam egy kevés tejben egy kevés liszttel. A tejet és a lisztet egyébként az előre kimért mennyiségekből vettem el. Rugalmas, félkemény tésztát dagasztottam a cukros lisztből, a tejből, a vajból, a tojásokból, csipet sóval . Mindezt tegnap este csináltam, így egész éjjel kelt a tészta.
12 nagyjából egyelő részre szedtem, a gombócokból rudat sodortam, ezt a kisebb nyújtófámmal kinyújtottam és kúpokat sodortam belőle.
Hagytam még kelni egy kicsit majd 180 fokos sütőben szép ducira sütöttem őket. Olvasztott vajjal megkentem miután kiszedtem a sütőből , és fahéjas cukorban meghempergettem.
Finom, nekem ez a mennyiségű cukor kevés, kicsit lehetne édesebb.Legközelebb több cukorral készítem.

Kukoricás palacsinta

Vasárnap reggel gyakran kezdem a napot palacsinta sütéssel. A palacsintasütés ifjú kis kezdeményezője ma késő 9 óráig aludt, majd frissen és vidáman kiperdülve az ágyból máris a reggelit követelte. A vasárnap reggeli palacsintát.
Ma kicsit kísérleteztem a tésztájával, nem is én lennék, ha nem csinálnám ezt.
Palóc nagymamám élesztővel, szódabikarbónával és szódavízzel lazította a kukoricaliszttel kevert palacsinta tésztát. Olyan habos, könnyű volt tésztája, szinte remegtek a megtöltött palacsinták a tányéron!
Én is kevertem a liszteket, sima és kukoricalisztet tettem bele, de mivel időm nem nagyon volt élesztőt futtatni, öreg kovászomból használtam egy keveset a palacsinta tésztájába. No meg kis szódabikarbónát, ahogy mama is szokta.
Mi tagadás, még finomítanom kell rajta, tökéletesítenem, de azért nem lett rossz. Közel nem olyan csodálatos, mint nagymamámé volt, de a  jövő héten újból dolgozom az elképzelésen. Kicsit cornflakes íze lett, ami cseppet sem zavar minket, de hát azért ez mégiscsak palacsinta akart lenni..

Bensone

Nagyon finom! Lágy, mégis karakteres ízek, állaga omlós, nekünk újra csak a még meleg, majdnem forró tészta élménye jutott, a kihűlést a Bensone sem érte meg. Ahogyan a szeletelésnél a tészta állagán ez látszik is...
Egyszerű, én reggel felkeltem mielőtt a ház elkezdett volna nyüzsögni és 15 perc alatt már a sütőben is volt a reggeli! Francia eperlekvárral ettük, a mi házi dzsemünk már rég elfogyott. Így egy kicsit drágább lett  a mutatvány, de ha ettől az extrától eltekintünk, a Bensone egy megfizethető reggeli luxusélmény.

125 gramm vajat elmorzsolok 230 gramm sütőcukorral, hozzákeverek 125 gramm ( majdnem egy pohár ) natúr joghurtot, keverés közben egyesével teszek bele két egész toját, csipet sót, vaníliáscukrot és egy fél citrom reszelt héját. A végén egy csomag sütőporral elkevert 500 gramm lisztet adok a keverékhez és ebből gyúrok egy lágy masszát. Kissé ragadós, én öt percre betettem a mélyhűtőbe, ez jót tesz neki, majd lisztezzett kézzel ovális cipócskákat (kettőt) formázok belőle. 180 fokos sütőben 25-30 percig sütöm, tálalás előtt porcukorral jól megszórom.
Legközelebb a cukor mennyiségét leveszem, szerintem 150 gramm bőségesen elegendő hozzá.
Legközelebb dupla mennyiséget sütök, hátha akkor lesz olyan cipó, amit hidegen is tesztelhetünk.
A receptet egyébként Laura Adamache receptje alapján késztettem, nos, az övé sokkal szebb lett, viszont a miéket  megkóstolhattuk...