A blogban nem posztolok hagyományos ételeket, mert azok elkészítését egy szakácskönyv (legyen az virtuális vagy nyomtatott) felütése azonnal lehetővé teszi. Azokat az ételeket írom le, amelyeket én kicsit vagy akár nagyon másképpen készítek el, vagy olyanokat, amelyekhez barangolásaim során jutottam el, és nem biztos, hogy minden átlagos háztartásban készül ilyesmi. Ez az a része a blogomnak, amelyet a gyerekek számára hagyok örökül.
Tehát a rántott vagy bevert húsokat, a pörköltöket, lecsót, szűzérmét és a rostélyost, a natúr vagy grillezett húsokat inkább kihagyom, a rakott zöldségek (bármennyire is szeretjük őket) szintén kimaradnak. A főzelékeket sem írom le, hiszen teljesen hagyományosan készítem őket, kivéve a spenótot, amiről egyszer már tettem fel receptet, de egyébként alapból másképpen készítem, mint az eredeti recept írja elő.
A sütést 200 fokon kezdtem, majd 10 perc múlva 160 fokra csökkentettem a hőmérsékletet.
Zatziki-hoz hasonló uborkasalátával tálaltam.
Nem akartam sem sonkával sem sült szalonnával keverni, mert szerintem sokkal kevesebb húst kellene ennünk, nem csak nekünk, hanem úgy általában mindenkinek. A burgonya íze egyébként is annyira finom önmagában vagy fűszerezve, hogy nem kell mellé adnunk semmit ahhoz, hogy élvezetes vacsoránk legyen.
