Olgi almása

Nagyon rég sütöttem már ezt a süteményt, valamikor jó pár évvel ezelőtt sógornőmnél találkoztam vele először. Legalább olyan meghatározó élmény volt az Olgi almás, mint egy még régebbi édes randevú, amikor is forró almával töltött palacsintát ettem, csokiöntettel nyakon borítva egy újpesti étteremben.
Fáról lepotyogott alma az alap, amelyet sütőpapírral bélelt tepsibe szeletelek. Az alma előtt cukorral szórom meg a sütőpapírt és apró vajdarabokat teszek rá. Az almaszeletekre rásimítom az erdélyi piskóta masszáját és közepes tűzön ( nálam ez 175 fok) megsütöm.
7,5 dl tejből 2 csomag vanília pudingból pudingot főzök, amit mialatt hűl, habverővel kevergetek. Mikor már majdhogynem szobahőmérsékletű, 50 g margarint belekeverek és beteszem a hűtőbe. 1 dl tejszínt habbá verek és összekeverem a jól lehűtött vaníliakrémmel. Az egészet ízesítem egy kis vanília aromával.
A kihűlt tésztáról lehúzom a sütőpapírt és megfordítva visszahelyezem a tepsibe, vagyis most már nem alul, hanem felül van az almás rész. Erre öntöm a sűrű, hideg vaníliakrémet, kicsit elegyengetem és jöhet a csokimáz. A csokimázat mindenki úgy készíti ahogyan szereti, számtalan lehetőség van, nálunk ma cukorból, kakaóból és vajból főzött házi csokikrém került az Olgi almás tetejére.

"Sokszor eszembe jut valami. Valami, amiben hasonlók vagyunk, bármennyire is különbözünk.
Pár éve még azt hittem, hogy ha egyszer új életet kezdhetünk, természetesen külön-külön, akkor majd egészen más életet fogunk élni. Hát nem így történt. Ma jutott eszembe, hogy még most is ugyanazt csináljuk. Azt csinálod, amit én teszek. Hajtunk. Amink volt vagy van, azt kockára tettük egy új élet reményében, de új életünket csupán részben sikerült mássá varázsolni.  Hiszen ma sem teszel mást , mint két évvel ezelőtt, sőt, még inkább csak akörül forognak napjaid. A nap fénye már gyermekeid mosolyán keresztül sem ér el. Amire vágytál, azt nem találod, mert rossz helyen keresel. Keserű lettél, zord és örömtelen. A gyenge próbálkozások azok, amik mosolyt csalnak arcodra. Néha eljátszod, hogy boldog vagy, mert ha még ez sem lenne, mi maradna neked..."

Megfogott ez az idézet, amit tegnap olvastam. A tegnap reggeli fánksütés és a mai almás szelet készítése alatt éppen ezen járt az agyam és valahogy olyan jóleső érzés kelt bennem, amikor kiszedtem a szalvétára a fánkokat,  ahogyan a gyerekek a fahéjas cukrot kikeverték és a megsült fánkokat beleforgatták, ahogyan "kinyalták" a vaníliakrémes edényt és igen, ahogyan az összes gyerek jóízűen tömte magába a süteményt. A nap ragyogóan sütött, a falu megszokott vasárnapi zaja szinte alig észrevehetően, mégis hallatta magát.. ma pedig a hétfő kicsit még üres, de eseményekkel teli reménye.. .minden olyan, olyan..szóval :De jó!